|
A szerencsétlenség kimenetele
Április 13-án hat jéghegyveszélyrıl szóló figyelmeztetés futott be JOHN PHILIPS rádiós tiszthez. İ azonban
túlságosan el volt foglalva azzal, hogy megválaszolja a szerencsekívánó táviratokat, és ezekrıl nem nagyon vett tudomást. Végül, feldühödve a gyakori rádiós figyelmezetéseken, így válaszolt a közelben tartózkodó „Californiának”:
„Shut up!” (Hagyjatok már békén!) Az ottani rádiós erre elhagyta a rádiós helyiséget, és nem hallotta meg a késıbb
befutó SOS hívásokat. A Titanic nem csökkentette nagy sebességét, és sebesen haladt tovább a „célja” felé.
Órákkal késıbb, a halállal szembenézve John Philips megbánta hanyagságát és így kiáltott: „Istenem, bocsáss meg
nekem! Istenem, bocsáss meg nekem!”
23:40-kor a hajó orrának eleje nekiütközött a jéghegynek. A hajó oldala több helyen felszakadt, és a víz beáramlott a
belsejébe. Miután a kapitány, a tervezı és a hajó felelıs tisztjei megvizsgálták a helyzetet, világossá vált, hogy a
Titanic már csak mintegy 2 órán át marad a víz felszínén. 0:10 perckor Smith kapitány elrendelte a mentıcsónakok
leeresztését. Ezekbıl azonban túlságosan is kevés volt a hajó fedélzetén. Ehhez még hozzájárult az is, hogy a mentési
akció kezdetén alig hitte el valaki, hogy a Titanic valóban el fog süllyedni, ezért az elsı vízre bocsátott csónakok túlságosan kihasználatlanok maradtak. Olyannyira, hogy a kapitány a legénység egy részét beparancsolta a mentı-
csónakokba, mivel az utasok vonakodtak beszállni. Nem voltak vészjelzı rakéták, ezért tőzijáték-rakétákat lıttek ki,
amelyeket egy távolban elhaladó hajóról megcsodáltak.
1:25 perckor kitört a pánik. A Titanic 1:45-kor adta le utolsó rádióadását. Körülbelül 2:20 perckor a Titanic három
darabra tört, az elsı és a középsı rész pedig ezt követıen gyorsan elsüllyedt. A hátsó rész (a tat) visszazuhant a vízre
és lassan süllyedt el. 1500 ember maradt a fedélzeten az utolsó pillanatig, akiket az „elsüllyeszthetetlen” Titanic
magával ragadott a halálba.
Jelenetek
A Titanic építıje életének utolsó perceit a dohányzó szobában töltötte, ahol újra meg újra egy fali festményre meredt.
Ennek felirata a következı volt: „Az eljövendı új világ”.
BRUCE ISMAY a Titanic résztulajdonosa és a hajót építtetı White Star Company ügyvezetı igazgatója volt. İ volt
a felelıs azért, hogy nem volt elegendı mentıcsónak a Titanicon. Amikor azonban a Titanic süllyedt, mégis
követelte, hogy adják neki az egyik sokak által vágyott helyet, beszállt az egyik mentıcsónakba és túlélte a tragédiát.
DANIEL BUCKLEY, aki a harmadik osztályon utazott, nınek öltözött, és így ki tudott harcolni magának egy helyet
az egyik mentıcsónakban.
ISADOR STRAUS, egy gazdag kereskedı felesége besegítette szolgálóját a 8. számú csónakba, vállára borította
szırmekabátját és ezt mondta: „Hadd tartsa melegen magát ez a kabát. Nekem már nem lesz szükségem rá.”
Hihetetlen jelenetek játszódtak le a jéghideg vízben. Egy túlélı, ARCHIBALD GRACIE hadnagy késıbb ezt
mondta: „A haldoklók szívbe markoló segélykiáltásai körülöttünk a mai napig itt csengenek a fülemben, és halálom
napjáig nem fogom többé elfelejteni azokat.”
Amikor leeresztették a' 6-os számú csónakot, Mr. HITCHENS azt a parancsot kapta Smith kapitánytól, hogy vegyen
fel még többet a hideg vízben úszó utasok közül. Hitchens vonakodott, és ezt felelte: „Ez most a mi életünk és nem a
magáé.” A mentıcsónak többi utasának megtiltotta, hogy másokat is felvegyenek, és többé senkit sem engedett
beszállni. 2
JOHN HARPER, evangélista
Amikor a Titanic elsüllyedt, John Harper is küzdött a vízbefulladás, a hideg halál ellen. İ meggyızıdéses keresztyén
volt, és nem félt a haláltól. A vízben evezve egy deszkába kapaszkodó alak úszott John Harper felé. İ odakiáltott a
hajótöröttnek:
- Van-e üdvösséged?
Jött vissza a válasz:
- Nincs!
Harper így kiáltott:
- Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz!
De még mielıtt az az ember válaszolhatott volna, a hullámok magukkal ragadták a sötétségbe. Mintha véletlen lett
volna, az áramlatok néhány pillanattal késıbb ismét egymás közelébe sodorták ıket. A haldokló Harper még egyszer
odakiáltotta neki:
- Van-e üdvösséged?
Ismét ugyanaz a válasz jött:
- Nincs.
Harper az utolsó erejével megismételte a hívást:
- Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz!
Ezt a hajótöröttet késıbb ki tudták menteni a vízbıl és megmenekült.
Az Ontario államban lévı Hamiltonban ez a túlélı bizonyságot tett arról, hogy ı John Harper „utolsó megtértje”. A
jéghideg áradatban komolyan vette Harper kiáltását, és Jézus Krisztusra bízta testét és lelkét, életét és halálát, És azon
a kétségbeesett éjszakán mind a kettıt megtalálta: Megmenekült a teste és a lelke.
A ZENEKAR
Amikor kitört a pánik, a hajón lévı tánczenekar vidám zenét játszott, hogy megnyugtassa az utasokat. Végül már ez
sem segített. Amikor már egy szikra reménység sem volt többé, a karmester felszólította ıket, hogy kezdjenek bele
egy régi evangéliumi énekbe: „Hadd menjek, Istenem, mindig feléd.” Ezek voltak az utolsó zenei hangok a
fedélzeten, mielıtt a Titanic, 1500 emberrel együtt a mélybe süllyedt volna. Késıbb megtalálták a karmester
holttestét. Szülıvárosában egy hısnek kijáró temetést rendeztek neki. 30000 ember győlt össze, hogy búcsút vegyen
tıle. Sírkövébe a Titanic utolsó dalának szavait vésték: „Hadd menjek, Istenem, mindig feléd.”
KEDVES OLVASÓ!
Vajon mi számít egy élet végén, minek van értéke? Úgy vélem, a Titanic története arra szólít fel minket, hogy választ
keressünk erre a kérdésre. A Titanic elsüllyeszthetetlennek számított; egy egész nép büszkesége volt. A hajó oldalára
a feljegyzések szerint ezeket a merész szavakat írták: „No God”, vagyis: nincs szükségünk Istenre. Amikor a Titanic
elindult, az emberek három osztályra voltak osztva, és ennek megfelelıen elszállásolva: az elıkelıek (High Society),
a középréteg és a harmadik osztály egyszerő népe. Amikor a Titanic elsüllyedt, mindez nem számított többé.
Mindenki a puszta túlélésért küzdött, vagy azon tőnıdött: Merre tart tulajdonképpen ez az utolsó utazás? És a Titanic
utolsó melódiája adta meg erre a választ: „Hadd menjek, Istenem, mindig feléd...”
A Biblia azt mondja, hogy a legeslegutolsó út Istenhez, az élet Teremtıjéhez és Urához vezet. És akkor nem számít,
hogy valaki szegény-e vagy gazdag, egyszerő-e vagy képzett, sikeres vagy sikertelen volt. Nem számít az életben elért
teljesítményünk sem. Ugyanilyen kevéssé a vallásunk, a felekezetünk és az egyháztagságunk sem.
John Harper tudta, hogy mi számít: Egyedül és kizárólag az a tény, hogy valaki megbékélt-e Istennel és ezáltal van-e
üdvössége. Vagy másképpen fogalmazva: hogy egy ember megragadta-e életében Isten kinyújtott kezét, és e kezet
fogva átmegy-e az örökkévalóságba.
Jézus Krisztus azért jött erre a világra, hogy minket megváltson és megbékéltessen Istennel. Mivel mi ezt nem
vagyunk képesek megtenni a saját erınkbıl, Isten Fia mindent elvégzett a kereszten a mi üdvösségünkért. Az egyik
karácsonyi énekben ezt énekeljük: „Krisztus, a Megváltó itt van!” Igen, İ valóban itt van! Most már egyedül és
kizárólag rajtunk múlik, hogy elfogadjuk-e a megváltását.
A Biblia ezt mondja: „Mindenki, aki segítségül hívja az Úr (az Úr Jézus Krisztus) nevét, az üdvözül (megbékél
Istennel)” (Róma 10,13).
Oda szeretnék kiáltani Neked, ahogyan John Harper a hajótöröttnek: Van üdvösséged? Megbékéltél Istennel? Isten
kezét fogva járod az életedet, és tudod, hogy az utolsó utazás Istenhez vezet? Kérlek, ne várd meg, amíg elér egy
szerencsétlenség, hogy ez a kérdés tisztázódjon. Addig se várj, amíg megıszülsz és öreg leszel. De ha már az vagy,
akkor nincs fontosabb, mint hogy békét köss, megbékülj Istennel. Csak akkor vághatsz neki bizakodva az utolsó
útnak, ha ez megtörtént.
Ha Jézus Krisztus a Megváltód lett, elnyerted bőneid bocsánatát, békességed van Istennel és tiéd az örök élet. Akkor
az élı Istennel naponként kapcsolatban élsz, és tudni fogod, hogy minden nap és minden lépés közelebb fog vinni a
célhoz: hogy megérkezz Isten világába, İhozzá magához.
Ha kérdéseid vannak, beszélj egy megbízható keresztyénnel. Mindenekelıtt olvasd a Bibliát, hogy többet tudj meg
Jézus Krisztusról és az İbelé vetett hitrıl. Isten áldjon meg!
Werner Schlittenhardt Alexander Seibel
Amikor a Titanic elsüllyedt, John Harper is küzdött a vízbefulladás, a hideg halál ellen. Ő meggyőződéses keresztyén volt, és nem félt a haláltól. A vízben evez
ve egy deszkába kapaszkodó alak úszott John Harper felé. Ő odakiáltott a hajótöröttnek:
- Van-e üdvösséged?
Jött vissza a válasz:
- Nincs!
|
Gyülekezetünkben három év után ismét megmozdult a víz. Június 16-án, három fehérruhás fiatal testvérünk (Cséki Angéla, Cséki Szabina, és Kovács Áron) tett bizonyságot Krisztusban nyert új életéről, és hitük megvallása nyomán bemerítkeztek.
Gyülekezetünk március 21-én hitmélyítő alkalmat tartott. Az igét dr. Gerzsenyi Sándor, a pécsi gyülekezet nyugalmazott lelkipásztora hírdette közöttünk.